Srenkerkedik: hülyít valakit

Beszélőre megy a zárka; egy beugróban várakoznak, amíg nem szólítják őket. Mivel más rabok is mászkálnak arrafelé, kiváló alkalom nyílik egy kis dumálásra, vérszívásra.

– Mi van, Kefe, faszán vagy? – kezdi az oltogatást Botond.

– Ja, linkeskedek, söprögetek.

– Hallom, a buznyákot, a Mérit elrakták tőletek, azt' az a púlratyi Karcsika be akart falcolni miatta. 

– Tisztára kivagyok idegileg, báttya. Cinkesíti a zárkát rendesen! A Méri meg bekaphatja!

– Bekapod neki? – kérdezi Botond, lehalkítva az első szótagot.

– Ja, ja... Mi?!

– Vagy hagyod, hogy bekapja?

– Neeem, dehogyis!

– Nem én gondolom, tesó, csak ezt beszélik. Hogy a Karcsi azér' vagdossa magát, mer megbasztad a nőjét!

– Ki mond ilyet? Kefe nem palibaszó! Ne már!

– Sokan mondják, még nevelőtől is hallottam – folytatja a kamuzást csípőből Botond. – Azt mondják, csak megfújattad.

– Anyám haljon meg, ha hazudok! Ismersz, Botond, évek óta!

– Tényleg régről ismerlek... De hát manapság nem nagy dolog ez! Már nem azt mondják, hogy a segg a XXI. század pinája, hanem hogy a pina a jövő segge: szarni bele, hehe, kit érdekel, nem? Kampim maradsz, ha bemelegedtél, akkor is!

– Köcsögnek nézel? Nem fújattam, a Jóistenre mondom! Na jó, egyszer kiverte – súgja oda púlban. – De a feleségemre gondoltam közben. Így nem buziság, nem?

– Ja, persze! – röhögi el magát Botond, aztán odafordul Tatárhoz. – Hallod, csak srenkerkedtem, de sült az akrem! A Kefe télleg rányi!

Betoloncoz: beszúr, tűvel a szervezetbe juttat

– Palika, kell vazelin? Tudok intézni okosba' a Tibáéktól. Be is toloncozzák a faszodba, hadd dagadjon a kis damilod, legalább érez valamit a csaj, ha mégis kipróbálnád – húzza Tatár Palit.

– Nem kell. Félek, begyullad, azt' akkor megnyúzzák a károm, és beteszik a zacskóba.

– Sokkal rövidebb má' nem lesz, hehe. Hallod, olyanokkal találkoztam a tököli szállításba', hogy rendesen pinájuk volt, úgy megnyesték őket. Volt egy spanom, az má' hobbiszinten csinálta. Unalmába' szúrt mindenhova. Fürdünk mondjuk, nézegeti a vádliját, másnap meg már olyan oszlop van alatta, mint a templomba'. Nyúzás előtt csúcstartó volt faszilag, rászorult a bévés bögre is, haljak meg! De legjobb volt, mikor kitaláltuk, hogy megcsináljuk Gógyit előembernek. Emlékszel, egyébként is ilyen neander pacekja volt csórinak, azt' Botival toltunk vazelint a szemöldöke fölé. Majdnem új spejzkártyát kellett csináltasson, nem ismert rá a nevelő.

– Rossz emlékeim vannak erről – mondja Palika megszeppenve. – Ülök a rendőrségi fogdán, azt' beraknak mellém egy régi sittest. Dumázgatunk kicsit, egyszer csak lekapcsolják a villanyt, a fickó meg elkezdi, hogy van nála vazelin. Nem vágtam, minek az, azt hittem, síkosítani. Egész éjjel nem aludtam, csak szorítottam a seggem a hideg falhoz, másnap meg vinni kellett külkórházba, mer' véreset szartam.

– Aki nem bírja, ne bűnözzön. Na, kenj egy szendót, öcsécském!

Agró: erőszakos, agresszív

– Te, Hirceg, ez a Tatár mindig ilyen agróba' nyomta? – érdeklődik Manó.

– Full dilaj volt mindég, ha rám hallgatsz, nem frejkolod fel az agyát. Mostanába' összekapta magát, de mikor megismertem, a szemöldöke örökké a homloka közepin volt. Valami tárgyalásra vittek egyik reggel, de tudtam, hogy ott az a vadmagyar is, mondom beköszönök neki a hesszen. Tél volt, ágy az ablak mellett, de az meg picsányira kitárva, mer úgy bírt csak szovázni. Valami droid a dobcsin guggolt, de vágod, olyan furcsa volt az ágy. Nézem, há' tiszta hó volt, bazmeg, csóri gyerek meg a neonnál melegítette a kezét. Be volt terrorizálva komoly mértékben. Az agrót mér kérded?

– Á, csak egy osztónak kiabált fel a sétán, hogy eltöri a fejét, meg hasonlók.

– Be is kell igázni azokat, baszod, mer kurvára elkanászkodtak. Az a lópofájú oláhkereló misszión kap még egy-két bakancsot a picsájába.

– Amelyik múltkor csak fél csajka gulyást adott?

– Az a faszomöccse, hogy ő habi maj' küld pótlást a csomagból! Megyünk át Szamurájjal tegnap, gyere faszájosom, elkezdi, itt a jó kirántott husi. Dikházom, ilyen hosszú geci, mondom, apád faszát kűdte be muterod vagy mi? Nem, elkezdi, csirkebelet. Ecetbe kelletett áztatni, utána jöhet a panír, finom! Hallod! Rúgtam az asztalra olyat, hogy röpültek a szaros belek a pofájukba. Nem szalad be a nevelő levélosztásra, haljak meg, kirántom a szívüket is. Jehovákhoz jössz akko'?

– Jössz sétára, te elmebeteg? Gyere már levegőzni, jobb lesz, nem leszel olyan feszült, Dzsó! – hívja Tatárt Botond.

– Nem megyek, bazmeg, ez az őr állandóan úgy ravancol, hogy közbe' megemeli a károm. Olyan buzis!

– Tényleg! Tízes után úgy látszik, nekem már jólesik a tapizás, hehe. Combra mindig feszítek, új sameszok meg folyton megeszik, hogy eldugtam valami husángot lábra ragasztva.

– Hova ragasztva?

– Ide kívülre, bejött a combozás. De jut eszembe, diló! Még bútyiztam, mikor az egyik gyerekkel volt egy ilyen botos sztori. Alapból háromlábú volt a srác, de kint még berakatott valami merevítőt, amitől úgy nézett ki, mintha mindig állna a farka. Asszem a csajának kellett, baszás után bírta, mikor a pali még bent hagyta neki, valami ilyesmi oltovári dumát eregetett. Nem hittem el, és kezdtem híresztelni, hogy bent nyomott fel egy rózsaszín fogkefét. Egyszer mentünk melózni, azt' valami csillagvadász samesz nekiállt motozni becsülettel. Rányúlt a farkára, és felszólította, hogy vegye elő, amit dugdos. Ott röhögtem már, és kontráztam hogy lebuktál, jobb, ha előveszed az őrmester úrnak! Ő meg nagy riadtan, hogy főnök, hát tudja mi az. A farkam! Persze nem hitt neki az őr.

– Hogy? Akkora volt neki?

– Mondom, felcsapta oldalra, és övig felért! Erősködött a samesz, én vakerásztam tovább, de úgy röhögtem, hogy már a földön ültem. Na, erre vágta le az őr, hogy tényleg a csávó faszát fogdosta vagy negyedórája.

– Nem megyek sétára!

Dobbantás: szökés

– Gyerekek, meghozták a csávót, aki két hete dobbantott tárgyalásról!

– Őrzik a köcsögöt, mint a Mona Lisát, de kirakják a szintre előbb-utóbb úgyis. Jól beigázom majd, ne féljetek! Faszomat, miatta rácsozták be az udvart, hogy hat kapun át kell kiavászkodni a toloncig. Annyiszor rúgom picsán, ahány szériám kimaradt az okossága óta, az kurvaisten!

– Van egy spancim – kezd rá Botond –, az már kétszer dobbantott rendőrségi fogdáról, klasszikus módszerrel. Becsempészett reszelővel kivágta a rácsot, lopott egy Zsigát és télak! Megfogták, bevarrták, de megint megszökött. Elég szarul jött ki belőle, tél volt, eltévedt valahol Szeged környékén, aztán beszaladt egy patakba. Majdnem odafagyott a halak közé, mire megtalálták.

– Na. Ez mind semmi – emeli a tétet Hirceg. – Lökölön is dobbantott egyszer egy mókus. Kiszökött a körletről, át akart dzsalni a konyhán. Éhes volt persze, tudjátok, milyen tré a kaja arrafele, azt' úgy bezabált, hogy elaludt. Úgy húzták ki a sameszok reggel a kakaók közül csórit, aztán csodálkoztak kurvára, hogy ki ez, mer' este is, reggel is stimmelt a létszám. Majdnem hazaengedték, haljak meg!

– Bazmeg má', Hirceg, mi van velem? – lép be a zárkába Tatár.

– Bazmeg te, há' mi van veled, he?

– El voltam gondolkozva az előbb, és a régi zárkámba mentem be! Odasétáltam szépen az asztalhoz, és akkor döbbentem le. Leesett az állam a pöcsömig, nem viccelek! Nézek a régi ágyamra, valami Rumcájsz forma ork szívja épp a fasztudjami Gittából a cigit, vagy mi a szart osztottak ezek a rózsaszín köpenyes kopasz buzik a múltkor. Elnézek az ablak felé, ott meg két dzsudzsu tetvészkedik.

– Micsináltak? Tetvészkedtek?

– Ja, valami olyasmi. Tudod, amelyiknek ÉSZ van a homlokára varrva, na, annak a csávónak a hátát borotválta egy másik.

– Hehe, melyik? Amelyikre "Világ csargója" van írva, vagy amelyikre "Anyám a Sanyi"?

– Az a szénfekete, amelyikre fogadásból a múltkor szabásmintát rajzoltak szappannal, ilyen szaggatott vonalakat, azt' úgy világított az a fehér szar a nigger bőrén, hogy még a sameszok is kiterültek a röhögéstől.

– Nem vágom. ÉSZ viszont nagy pacek, volt zárkatársam pár éve. Basadóba úgy beszél, mintha CB lenne, de igazából nem is érti, mi az. Elsőnek el akarta kérni a kicsit egy földimtől. Mondja a kisgyerek, hogy tartozik a Pannonnak egy kilóval, és az nem engedi kerambázni. Köcsög ÉSZ nem felugrik, hogy melyik az a Pannon, majd ő leüti!

– Tényleg kampid neked? Menjünk má' át hozzá dumálni egy kicsit. Mióta Gógyi Jászbaszba' parádézik, olyan lassan megy az idő. 

Dartsz: fecskendő

– Mi a geci ez? – vizslatja a hátát gyúrás közben Botond. – Egy újabb ér? Bassza meg, kimegyek, ide is tudnám kerázni a barnát, mi, Manó? Jól hátba szúrnám magam.

– Ne is mondd a dartszot, tesókám, avval buktunk Sándoron. Egy kis oláhkereló spancimmal voltunk megalakulva. Csivázott egy csomó fecsit az eüről, hogy jó lesz üzletre, meg a nője is a szájába csókolt egy kis spurit beszélőn, hogy aztat meg betoloncoljuk mi.

– Nem tudod dobni azt a csöves szart, látom.

– Mér, te is kólázgatsz, nem?

– Csezmeg, te ricsironcs, én rajkániba' nyomom, te meg kábé a cigányexig jutottál.

– Toltuk volna mi is rajkániba', megvolt a dartsz, mondom, de a sameszok levágósak voltak, húgom haljon meg, beszélő után jöttek egyből meszelni. A matracomba volt dugva a spuri, remajoztam is kurvára, hogy most rögtön elvisznek. Turkálnak erre-arra, mondom, elébe megyek. Főnök, matracom levegyem? Hülyének nézel, elkezdi, vágom, hogy a sajátodba nem raknád. Fú, drogtréningre má' nem megyek a Gyűjtőbe, de erre egyből mutogatnak a szekrényemre, hogy kié. Mondom közös, várjanak, kipakolom. Közbe' kezdek így beugrani, hogy az a fasz tutira odapakolta a dartszot. Benn volt két csajka, egyikben az a szar, a másik meg üres. Nézze, főnök, csajka, mutatom az üreset, vágod, mint valami debilnek. Na, azok is pont így néztek rám. Ahogy fordultak el, má' dugtam is a fecsit, azt' nagy nehezen kicsempésztem egy spancimhoz.

– Azé' néha jól jön, hogy ki kell pakolni a folyosóra, mi?

– Ja, ja.

– És mi volt a tré?

– Ja, persze. Az a lelences prikezsia a másik szekrénybe is rakott dartszot, vagy két marokkal. Megtalálták, én meg azzal az eggyel szarakodtam, báttya! Egyből szétdobták a zárkát, mint hülyegyerek a plüssnyulat!