Kinyílik: bátrabbá, szemtelenebbé válik

– Jaj, úgy megbasznék valakit! – kiált fel Tatár, és vigyorogva körbenéz. – Az se baj, ha nő! Ej, Palika...

– Nem kéne piszkálódni.

– Mi van, mi van, jógyerek?! Kinyíltál, mint a holland tulipán! Találtál két szőrt a faszodon reggel , azt' má' menő lettél? Mi?

– Nem, de mindig piszkálódsz.

– Mér, megtehetem, nem? És melyiket vetted magadra: hogy nő vagy, vagy hogy megbaszlak?

– Egyiket sem.

– Na, jó hogy nem má' te is férfi vagy!

– Az vagyok!

– Vigyázz, gyerek, ne emeld fel a hangod! Átüt rajtad a szarszag, olyan vékony vagy, azt' pofázol? A cérna karjaid befűzöm mindjár' egy tűbe, aztán a fejeddel stoppolom be a valagadat! Szorítsd el magad a dobcsin sebtiben, mer' Tatár mindjár' ideges lesz, és akkor tudod, mi jön. Úgy fogsz járni, mint a Tumor!

– Ki?

– Spanom öccse. Habi mondogatta mindég, hogy így vigyük Olaszba meg úgy, majd ő vezet. Haverom is okoskodik ott, hogy vegyük be a tesóját a rabiba, olyan kisbuszt hoz, amibe' még budi is van hátul. Belemegyek azzal a jó szívemmel, érted, az árvizes fasz meg nem valami mocsárba kormányozza azt a gecit? Beragadtunk osztrákoknál, mint a hatnapos speedes szar, érted, se előre, se hátra ott a susnyásba', a Tumor meg elkezdi, hogy toljátok be, gyerekek, mindjár' kinn vagyunk. Feszülünk ott négyen, de bazmeg, az a köcsög budi meg nem kifolyt közbe' a busz alá? Ahogy adta a gázt a gyerek, úgy nyomta a szart meg a húgyot hátul a pofánkba. Gondolhatod! Fogtam, felborítottam a buszt gyerekestől-mindenestől, hogy nem sokon múlott, hogy belefulladt a ganéba, újítottam egy motort Bécsben, mondjuk mudrás pacekkal nem volt egyszerű, azt' fél óra múlva má' Pesten voltam idegembe'. 

Árvizes: bolond, hülye

– Gyere, Boti, egyél valamit – hívja a spanját Tatár.

– Megyek, megyek. Most pont időben vagyok!

– Bazmeg, te baszni is így baszol? Most csak kapd be, jó, mer holnapig pihentetnem kell a seggizmot? Gyere már, egyél egy jó szalonnát, papám!

– Te árvizes barom, ez nem fér rá a kenyérre!

– Nem baj, a jó tulómászt így kell enni, úgyis tiszta nyamvadt vagy. Kinn már van olyan szolárium, ahol rásütik a hat kockát a hasadra, akkor a faszé' sanyargatod magad örökké?

– Hircegnek való a szalonna. Egyik csomagjánál bevágott előttem két kilót. Zorall volt.

– Ember ő is, na!

– Kinn is így dobtad?

– Ja. Anyám még a húgom tüdejét is szalonnával kente, hogy ne köhögjön. Mondjuk lófaszt se ért, de akkora csöcse lett, mint a strandlabda. Hallod, én egyszer próbáltam ilyen szirszarokat enni kint. Pont udvaroltam egy csajnak, meg se basztam csomó ideig.

– Nem engedte.

– Az mindegy! Felhívtam hozzánk halózni egy romantikásat. Gyertyafény, rózsacsokor, füstölő, saláta, ahogy kell. Hallod, a mécsesektől olyan sötét volt, hogy nem láttam a kaját, az a geci virág meg pont takarta a csajt. Elég is ennyi, villany fel, bokréta a kukába. A forgatókönyv szerint gyertyafényes fürdés jött volna. Előre is mentem. Na, lépek be a kádba, azt' nem összeégeti a tököm az a köcsög gyertya? Faszom a nyáladzásba, fogtam a nőt, bevittem a városba, jól bezabáltunk a nonstop hamburgeresnél a csalamádésból, otthon meg felvágtam a konyhapultra, és seggbe basztam, úgy romantikusan!

Móka: marihuána; fűszívás

– Szívjad már, te horpadt mellű szakadék, má' negyedórája stoppolod a mókát!

– O-kééé! – válaszolja a levegőt befelé szívva Palika.

– Jófajta, csak kár, hogy ennyi! – húzza le a vécén a csikket Botond.

– Mi van, Hirceg, jó minden? De beültél!

– A legjobb! Tölts egy kis gyömbért, Palika, mielőtt kipállik a szájam!

– Taktaharkányt keresed, menő, hogy így hunyorogsz? – röhög Hirceg felé Tatár.

– Mi? Ja, csak zavar a fény!

– Úgy nézel ki most tisztára, mint egy nagy gorilla, bazmeg! Egyszer ugyanígy bemókázva elmentem az állatkertbe bámészkodni. Megyek el a gorilla mellett, az meg rám se néz. Erre megálltam a plexinél, és nézni kezdtem azt a kurva nagy dögöt.

– Idegesített, hogy nem nézett, mi? Nem szólt oda, hogy ki ez a jógyerek?

– Ja, ja. Kezdett ő is így bámulni. A hülye állat tiszta brenkó lett, azt' ahogy állunk ott pacektól pacekba, olyat rávágott a plexitre, hogy tisztára belengett. Meg se mozdultam, néztem tovább, az a kágyékás fasz meg nem elkezdett balhézni a többivel? Na, erre én is rávágtam az üvegre kajakra, a végén meg má' jöttek az ápolók puskákkal, és elzavartak mindenkit.

– Felsmekkelted rendesen. De az má' milyen lett volna, ha mész így a folyosókon, és valaki megkocogtatta volna a vállad, hátrafordulsz, és ott az a nagy geci majom, mi? Háhhá!

– Szétszórt volna harminc négyzetméteren, és igaza is lett volna!

– És ha párzási idő lett volna? Megfordulsz, és ott áll King kong kemény kárral, fog egy zsíros csajkát, rá a makkra, és kezd így mutogatni, he?

– Ja, de a háta mögött a többi spanja is! És így adnák hátra a csajkát, hogy kenje a makkot mindenki!

– Palika, van zsírunk? – kérdi hirtelen Hirceg.

– Jaj, ne báttyuskám! – jön a kétségbeesett válasz.

– Ne drassolj droid, csak flamós vagyok ettől a szartól!

Négy makk: 4mac (dizájnerdrog)

– Papókám! – kiabál a rádióra tapadt Lófiának Manó. – Elviszel magaddal betörni kint? Tudod, stabil vagyok!

– Nem – jelenti ki kerekperec Lófia.

– Mér?

– Drogos vagy. Nem hiányzik, hogy meló közben megkergüljél, mint a Ragyás Gyuszi, aki annyit spurizott, hogy a végén már azt képzelte, hogy egy románnal csalja a nője, aztán feldörzsölte saját magát a desztóknál, hogy meg is szurkálta a palit.

– A manust, akit behalózott? Ember! Jó, én is szúrtam párat, de haljak meg, már jól vagyok!

– Mit szúrtál?

– Átlagba' spurit, néha ledzsalóba' barnát, a végén meg már csak négy makkot.

– Mi a szar az a négy makk? Úgy hangzik, mint valami ratyipornó. Betoltál négy makkot...

– Új dizájn. Drog.

– Ja, vágom már! Láttam a tévébe', mikor mutogatta a Zacher, hogy hogy dobják ki a combjukat a ruszki dzsánkik a kukába. Leeszi a húst az a patkányirtószer.

– Nem patkányirtó, öreg, hanem növényvédő! Az olyan, mint a vitamin, meg vannak benne ásványok is!

– Te fasz, hát a növényvédő is méreg! Te meg elhiszed ezt a globalista, magyarpusztító szöveget. El akarják venni az országot, ti meg addig csettegettek betépve a Nótár Marira, hogy csak azt veszitek észre, hogy minden szlovákul van kiírva!

– Jó, egy kicsit mérgező, na, de a pia is méreg, nem?

– Azért nem egy és ugyanaz a kettő! Most, hogy kihagytál pár hónapot, és leengednénk a véredből...

– Jaj, ne mondjál ilyeneket, báttya, tudod, milyen prikezsia!

– Leszarom a cigánypolitikádat, szóval ha leengednénk a véredből, felöntetnénk vízzel, simán le lehetne permetezni vele egy egész barackost.

– De akkor mérgező lenne az is, Papácskám, és hogy innád meg a páleszt? Na ugye, hogy méreg a pia is?

– Na hagyjál rádiózni!

Szakítós: nyakláncot, táskát leszakítással megszerző bűnelkövető (közben vigyáznia kell arra is, hogy az áldozatot ne lökje félre, mert abban az esetben már rablásnak minősül a cselekmény)

– Mi volt a tárgyaláson, Botikám?

– Semmi. Spanjaim meglátogatták a tanút hétvégén, nem jelent meg, természetesen. Benapoltak. A csurma viszont jó volt nagyon. Ácsorgott ott egy markecolós pali, de akkora paraszt, hogy az ólból is vízummal engedték ki. Elkezdi, négy évet vágtak rá tizenöt birkáér'. Csak a kost akarta elcsórelni, a többi meg dzsalt utána.

– Ekkora griffmadarat, hallod! – szól közbe Lófia. – Én mondjuk nem kamázom a csurmázást. Mindig ott egy csomó kampim. Azok mit csinálnak? Mi van, vadmagyar, nincs öved? Nem kell, bolond, hagyjad, szólok így a gyerek után, mer már csimpaszkodik egy veréb derekára, azt' meg is van a rabicsek. Nem lehet őket leállítani.

– Nekem bejön a csurmázás – mélázik Eszmeralda. – Hírek, pletyik, sztorik, meg mindig össze is lehet futni valakivel. Múltkor a bolond Dupla recseg ott a Markóban, pedig mekkora szakítós cimbim volt! Megyünk a Blahán fényes nappal, egyszer így oldalra lép mellőlem, lekap egy táskát, de úgy, hogy alig bírok leolvadni.

– Nem csípem azt a vamzergecit. Futott utána rendesen, mi? Hogy az aprórák ette volna ki a tüdejét!

– Ja, mire utolértem, már csörgetett is. Szakított egy telót még futás közben. Őrült egy fiú!

Stoki:  sárgaborsó-főzelék; fém hokedli (zárkatartozék)

– Hé, szakács testvérem, ebéd mi lesz?

– Stoki tojással.

– Hú báttya, lesz rianás gazdagon! Szólj má' át a Geriéknek, futkozzanak ők is az ajtóhoz este, ne hesszeljen az a köcsög Sápadt.

– Hehe, múltkor is a cukros zárka előtt gubbasztott fél éjszaka, elkezdi, nem fog ő itt járőrözni, nem azér' fizetik, hogy beigya a bőre a cigányfingot.

--------------------------

– Stokival aki jól bánt, az is csak villanyt oltott vele – elmélkedik Hirceg. – Egy jógyerek se mondta még, hogy frankón lehet vele verekedni. Dobni talán. Kisagyon kúrni valakit, azt' rárohanni.

– Ja, ja – helyesel Tatár. – Dobálást én is láttam pár éve börtönös szinten. Összementek a borsodiak a hatkerületiekkel, meg nem mondom, min. Seriffkedett kicsit egy pesti menő, hogy habi ő majd betiltja a rivózást, közbe meg ÁFA-t szedett öt szem után. Szokásos börtönpolitika. Na, összeüt a két brigád, azt' ahogy fordul a balhé, a pestiek kezdenek így menekülni. Hú, basszátok meg, percekig csattogtak a stokik a csávók fején, csaladi haverom meg ilyet szól: Tiszta Sterbi, mi? Azt kezdi a zajra rázni a picsáját. Jó sztori volt. Fél szint beájult a sebészetre, mi meg szedhettük össze a nagy csomó kést, botot, buzogányt meg asztallábat. Fel voltam fegyverkezve faszán a hátralévő fél évemre.

Efkás: fiatalkorú fogvatartott. Azokat is így nevezik, akik a fiatalkorúak börtönéből jöttek, vagy csak túlságosan lobbanékonyak, szemtelenek.

– Tudod kivel futottam össze Tökölön, Boti? A spuris Gyurikával, a Sanyi öccsével!

– Verjem bele, Lóri, mi van azzal az idiótával?

– Fogdán volt valami sanyargatásért, pont alattunk ült. A csótány geci persze egyből elkezd ordítozni fölfelé, hogy hé, nagykorú! Nem válaszoltunk. Erre: nagykorú, nagylukú! Ezt nyomta egy órán át. Egyik csávó nem bírta tovább, leállt vele szájkaratézni, de megölte egyből. Elkezdi, hé, nagylukú, tudol borítékot küldeni? De kettő kéne. Írok anyádnak, hogy szopjon le beszélőn, húgodnak meg küldenék egy kis gecit. Ilyen tré szövegekkel oltotta a srácot, de mondtam neki, hogy kár folytatni, holnap úgyis együtt megyünk Pestre. Na, dzsalunk is be másnap a csurmába tempósan, meglátom a Gyurikát, le is vágtam egyből, hogy ő volt a nagypofájú. Nem dörzsöltem, csak a kampim!

– Azér rákérdezett a gyerek, nem?

– Ja, de a kis patkány tagadta, ráfogta egy húszkilós nyomorékra. Röhögtem, tudtam, hogy fogdán volt, ott meg csak egyedül lehetsz. A bolond persze nem bírt a vérével, elővett valami rossz kávét, kiszúrt egy púrót, azt' azt kínálgatta, rám meg kacsintott, hogy nehogy igyak belőle. Később terített, hogy összefaszozta a poharat, a kávéját meg kiszórta a samesz a földre, onnan söpörte össze. Kortyolgat az öreg, oldalra néz, az efkás köcsög meg hamuzik bele a kávéjába.

– Mér fogdázták le?

– Tárgyalásost játszottak a többi elmebeteggel, és valami pedróba vezették az áramot.

– Mit? Meg milyen pedrót raknak efkába?

– Hát, nyilván valamelyik csóri gyereket kinevezték pedrónak. Lábak a vízzel teli lavórba', áram meg ki a konnektorból. Közbe' tele is varrták hülyeségekkel, kókadt fasszal, pinákkal, de még egy gombot is varrtak rá. Igazi elmebeteg efkás a gyerek. Két hét múlva nagykorúsítják, kis szerencsével megkapjuk...

Lemérgezni: a másik tudta nélkül begyógyszerezni valakit

– Láttad a Jappánt reggel, mekkora szütyő árut vitt a Dagadt Petihez mózolni? Hó végéig elég lenne a szintnek...

– Tartozik a Daginak. Azér' azt vágod, Eszmi, hogy ez nem csak sima mózolás? Kávézgatás közben sűrűn lemérgezi a zsugásokat.

– Hogy, Boti? Nem vágják le?

– Nagy kanyi a hájas gecije. Megkínálja a verebet egy Rivóval, aztán ha elfogadja, a kávéba vagy a plusszba bevág még vagy ötöt púlban. Amikor jön a hatás, azonnal lehúzza kártyán.

– Én levágnám... Meg neki is egy hegyes késsel!

– Volt már tré ilyenből. Egyszer egy vietnámi kampimra mentek így. Nagyon le lett mérgezve Lepóval, de árut még így se adott. Hárman szaladtak rá stokikkal. Addig ütötték, míg ki nem tisztult, de akkor végük lett. Valami kungfu főiskolán tanított a srác még a rizsaföldön, szal elbaszták. Utána még ezek a somogyiak voltak besértődve, hívták is le sétára másnap. Egyedül álltam a vietkong mellé, csak spanom! Voltak vagy hatan, de végül csak méregettek minket.

– Köcsög somogyiak. Beás politika!

– Az, az. Na, de volt egy jobb sztori is...

– Jaj, ne ijesztgess már ilyenekkel, Boti! Inkább mérgezz le engem, és használj ki egy alélt nőt! Na, ne szaladj már, akkor lemérgezem én magam, ha arról van szó. Kisdzsimmi ma adja meg a harminc ricsimet. Hallod?!

Habiszti csárázás: nők orális kielégítésének imitációja

– Volt egy gáré felénk, ötven és a halál közt, ilyen meghatározhatatlan korú retekbánya, mátósan örökké. Spanommal látjuk, hogy dzsal hazafelé, pörögtünk pont, mint majom fasza a köszörűkövön, kitaláltuk, hogy habiszti majd megerőszakoljuk. Kezdünk kamuból futni felé, megy az akremóbégatás, hogy így megbaszunk, úgy megbaszunk. Hallod! Csaj az elején még lohol, de fél perc után már csak helyben jártunk.

– Amilyen Bed Prittes piperkőc formád van, frankón akarta, hogy utolérjétek, mi? Mit csináltál volna vele, Botikám?

– Huszonötbe' van a hullabaszó, Hirceg. Jobban vigyáztam, hogy tartsam a távolságot, mint a ringben. De Palika, te aggszűz, te megkúreltad volna a púró gádzsit, mi? Nyalni se nyaltál még, te csicsekbúvár.

– Voltam nővel, és nyaltam is.

– Jógyerekek picsájából szopkodtad te a négynapos szart – mordul rá Hirceg. – Mindzsót se láttál még, mi van veled?

– Ja, olyan vagy Palika, mint a kamunyaló erzsébeti spanocskám, annak egy bepállott pina elvette a kedvét a lefetytől egy életre. Mikor csáráznia kellett, behajolt, ujját odarakta az orrához, így utánozta a nyelvmunkát.

– Levágják a csajok a habiszti csárát – okosít Hirceg. – Én csak akkor nyalakszok, ha lubeszt akarok csinálni a picsából. Ha kajli belém a nő, értitek, ugrik ki egyből a négyes útra, mint a beszpídezett kenguru. Amúgy meg nyaljon a koporsó!

Zamek: amikor vége mindennek: borzasztóan rossz érzés vagy szégyen

– Te hogy lettél ilyen herionos buzi, Palika?

– Még tinéndzser gyerek voltam, Angyalföldön bútyiztam a Dagályba'.

– Fú, látom a séródon, hogy itt valami komoly sztori következik. Eszmeralda, halkítsd már le azt a köcsög tévét!

– Á, mindig pont a Barátok közt alatt kell besztoriztatni a Palikát! Jössz egy fújatással, Botond!

– Szóval – folytatja Palika – volt egy csajom, a Timi. Néha zárás után csináltunk ilyen fullos medencés partikat, mint a fekás klipekbe' van, hogy csajok tangában, meg pia, spuri, spangli. Néha beleestek partiba is a gádzsik. Egyszer mondják a kollegák, hogy dobjam be a Timut is a közösbe, mer csípik, hogy a valagán megállna a söröskorsó is. Mondom erre, á, ne már, mert hát kajli voltam frankón. Na, egyik szombaton nagyba' megy a gyerelejóisten, piázgatok rendesen, kezdem keresni a gárét. Hallod! Hárman vágták a medencében! Megláttam, zamek lettem kurvára, az a ribanc meg hívott befele, hogy három az igazság, de kell a ráadás, húzzak be csárázni. Leolvadtam, hívtam is unokatesómat, aki nyalcsis volt már kábé három éve. Mondom, tesó, most adj egy pakettot, mer visszamegyek, lebontom a Dagályt. Elkezdi, Pali, én nem teszlek hullazsákba', há' nézzél rám! Én nem adok neked ebből a szarból. Addig oltottam, amíg azt mondta, jól van, öcsém, kidobom az udvarra, menj ki, azt vedd fel. Így nem mondhatod, hogy tőlem kaptad. De rendes volt, dobott mellé fecsit meg kanalat is.