Szakítós: nyakláncot, táskát leszakítással megszerző bűnelkövető (közben vigyáznia kell arra is, hogy az áldozatot ne lökje félre, mert abban az esetben már rablásnak minősül a cselekmény)

– Mi volt a tárgyaláson, Botikám?

– Semmi. Spanjaim meglátogatták a tanút hétvégén, nem jelent meg, természetesen. Benapoltak. A csurma viszont jó volt nagyon. Ácsorgott ott egy markecolós pali, de akkora paraszt, hogy az ólból is vízummal engedték ki. Elkezdi, négy évet vágtak rá tizenöt birkáér'. Csak a kost akarta elcsórelni, a többi meg dzsalt utána.

– Ekkora griffmadarat, hallod! – szól közbe Lófia. – Én mondjuk nem kamázom a csurmázást. Mindig ott egy csomó kampim. Azok mit csinálnak? Mi van, vadmagyar, nincs öved? Nem kell, bolond, hagyjad, szólok így a gyerek után, mer már csimpaszkodik egy veréb derekára, azt' meg is van a rabicsek. Nem lehet őket leállítani.

– Nekem bejön a csurmázás – mélázik Eszmeralda. – Hírek, pletyik, sztorik, meg mindig össze is lehet futni valakivel. Múltkor a bolond Dupla recseg ott a Markóban, pedig mekkora szakítós cimbim volt! Megyünk a Blahán fényes nappal, egyszer így oldalra lép mellőlem, lekap egy táskát, de úgy, hogy alig bírok leolvadni.

– Nem csípem azt a vamzergecit. Futott utána rendesen, mi? Hogy az aprórák ette volna ki a tüdejét!

– Ja, mire utolértem, már csörgetett is. Szakított egy telót még futás közben. Őrült egy fiú!