Vorbáló/borbáló: beszélő

– Gyere má', diló! – hívja félre Botondot Tatár a beszélő után pletykálni.

– Mondjad, menő!

– Földicském, láttad a Diller Tomi nőjét a borbálón? Úgy be volt rivózva, hogy először Hirceggel akart smárolni. Frankón nem találta a paliját! Nem csodálom, hogy tiktakkozik, kurva dzsungáló volt.

– Ja, káncsi fog, a füle meg elállt, mint egy kibaszott Mikiegérnek. Azér' Szamuráj csaja se volt kutya. Láttad, spancim?

– Huhúú, baszd szájba magad! Majdnem akkora karja volt, mint nekem, csak nagyobb. Komoly varrások voltak rajta kékkel: anyám üss, Rocki, Útláv.

– Ja, Útláv volt a legpacekosabb alkaron. Palika spanjai? Igazi barnás újítósok. Egyik úgy besztondult, hogy folyt a nyála Palika rántott húsára, az meg később megette.

– Bazmeg, és a somogyi beás rokonság, akik jöttek a négy Bogdán tesához? Háhhá! Nézem, Lilliputba' vagyok, vagy hol a faszomba'? Ezeket egymással keresztezik? Palik, nők, mind egyharminc alatt, de vagy húszan!

– A legnagyobb mégis a ricsis gádzsi volt, mikor ment oda a géphez.

– Bassza meg, az télleg zorkó volt! Beáll, mint a hasgörcs, azt' szalad egyből kávét venni.

– Ja, azt' ahogy leguggolt, olyat hátast dobott, hogy fekve maradt, mint a bogár. Szerintem el is felejtette, hogy még nem állt fel.