Efkás: fiatalkorú fogvatartott. Azokat is így nevezik, akik a fiatalkorúak börtönéből jöttek, vagy csak túlságosan lobbanékonyak, szemtelenek.

– Tudod kivel futottam össze Tökölön, Boti? A spuris Gyurikával, a Sanyi öccsével!

– Verjem bele, Lóri, mi van azzal az idiótával?

– Fogdán volt valami sanyargatásért, pont alattunk ült. A csótány geci persze egyből elkezd ordítozni fölfelé, hogy hé, nagykorú! Nem válaszoltunk. Erre: nagykorú, nagylukú! Ezt nyomta egy órán át. Egyik csávó nem bírta tovább, leállt vele szájkaratézni, de megölte egyből. Elkezdi, hé, nagylukú, tudol borítékot küldeni? De kettő kéne. Írok anyádnak, hogy szopjon le beszélőn, húgodnak meg küldenék egy kis gecit. Ilyen tré szövegekkel oltotta a srácot, de mondtam neki, hogy kár folytatni, holnap úgyis együtt megyünk Pestre. Na, dzsalunk is be másnap a csurmába tempósan, meglátom a Gyurikát, le is vágtam egyből, hogy ő volt a nagypofájú. Nem dörzsöltem, csak a kampim!

– Azér rákérdezett a gyerek, nem?

– Ja, de a kis patkány tagadta, ráfogta egy húszkilós nyomorékra. Röhögtem, tudtam, hogy fogdán volt, ott meg csak egyedül lehetsz. A bolond persze nem bírt a vérével, elővett valami rossz kávét, kiszúrt egy púrót, azt' azt kínálgatta, rám meg kacsintott, hogy nehogy igyak belőle. Később terített, hogy összefaszozta a poharat, a kávéját meg kiszórta a samesz a földre, onnan söpörte össze. Kortyolgat az öreg, oldalra néz, az efkás köcsög meg hamuzik bele a kávéjába.

– Mér fogdázták le?

– Tárgyalásost játszottak a többi elmebeteggel, és valami pedróba vezették az áramot.

– Mit? Meg milyen pedrót raknak efkába?

– Hát, nyilván valamelyik csóri gyereket kinevezték pedrónak. Lábak a vízzel teli lavórba', áram meg ki a konnektorból. Közbe' tele is varrták hülyeségekkel, kókadt fasszal, pinákkal, de még egy gombot is varrtak rá. Igazi elmebeteg efkás a gyerek. Két hét múlva nagykorúsítják, kis szerencsével megkapjuk...