Árvizes: bolond, hülye

– Gyere, Boti, egyél valamit – hívja a spanját Tatár.

– Megyek, megyek. Most pont időben vagyok!

– Bazmeg, te baszni is így baszol? Most csak kapd be, jó, mer holnapig pihentetnem kell a seggizmot? Gyere már, egyél egy jó szalonnát, papám!

– Te árvizes barom, ez nem fér rá a kenyérre!

– Nem baj, a jó tulómászt így kell enni, úgyis tiszta nyamvadt vagy. Kinn már van olyan szolárium, ahol rásütik a hat kockát a hasadra, akkor a faszé' sanyargatod magad örökké?

– Hircegnek való a szalonna. Egyik csomagjánál bevágott előttem két kilót. Zorall volt.

– Ember ő is, na!

– Kinn is így dobtad?

– Ja. Anyám még a húgom tüdejét is szalonnával kente, hogy ne köhögjön. Mondjuk lófaszt se ért, de akkora csöcse lett, mint a strandlabda. Hallod, én egyszer próbáltam ilyen szirszarokat enni kint. Pont udvaroltam egy csajnak, meg se basztam csomó ideig.

– Nem engedte.

– Az mindegy! Felhívtam hozzánk halózni egy romantikásat. Gyertyafény, rózsacsokor, füstölő, saláta, ahogy kell. Hallod, a mécsesektől olyan sötét volt, hogy nem láttam a kaját, az a geci virág meg pont takarta a csajt. Elég is ennyi, villany fel, bokréta a kukába. A forgatókönyv szerint gyertyafényes fürdés jött volna. Előre is mentem. Na, lépek be a kádba, azt' nem összeégeti a tököm az a köcsög gyertya? Faszom a nyáladzásba, fogtam a nőt, bevittem a városba, jól bezabáltunk a nonstop hamburgeresnél a csalamádésból, otthon meg felvágtam a konyhapultra, és seggbe basztam, úgy romantikusan!