Zamek: amikor vége mindennek: borzasztóan rossz érzés vagy szégyen

– Te hogy lettél ilyen herionos buzi, Palika?

– Még tinéndzser gyerek voltam, Angyalföldön bútyiztam a Dagályba'.

– Fú, látom a séródon, hogy itt valami komoly sztori következik. Eszmeralda, halkítsd már le azt a köcsög tévét!

– Á, mindig pont a Barátok közt alatt kell besztoriztatni a Palikát! Jössz egy fújatással, Botond!

– Szóval – folytatja Palika – volt egy csajom, a Timi. Néha zárás után csináltunk ilyen fullos medencés partikat, mint a fekás klipekbe' van, hogy csajok tangában, meg pia, spuri, spangli. Néha beleestek partiba is a gádzsik. Egyszer mondják a kollegák, hogy dobjam be a Timut is a közösbe, mer csípik, hogy a valagán megállna a söröskorsó is. Mondom erre, á, ne már, mert hát kajli voltam frankón. Na, egyik szombaton nagyba' megy a gyerelejóisten, piázgatok rendesen, kezdem keresni a gárét. Hallod! Hárman vágták a medencében! Megláttam, zamek lettem kurvára, az a ribanc meg hívott befele, hogy három az igazság, de kell a ráadás, húzzak be csárázni. Leolvadtam, hívtam is unokatesómat, aki nyalcsis volt már kábé három éve. Mondom, tesó, most adj egy pakettot, mer visszamegyek, lebontom a Dagályt. Elkezdi, Pali, én nem teszlek hullazsákba', há' nézzél rám! Én nem adok neked ebből a szarból. Addig oltottam, amíg azt mondta, jól van, öcsém, kidobom az udvarra, menj ki, azt vedd fel. Így nem mondhatod, hogy tőlem kaptad. De rendes volt, dobott mellé fecsit meg kanalat is.