Spártai: a 300 című film szereplőinek testalkatához hasonló felépítéssel bíró férfi fogvatartott

– Hallod, Lóri, barátomhoz odament múlt héten a csurmában egy szabolcsi menő. Tele volt a spanom, mint a sárgabusz, két zsákkal jött vissza a Gyűjtőből. Szal a tirpák kezd így jógyerekeskedni, hogy na mizu, öcskös? Mi van a szütyőben? Felsmekkeredett a földim már az öcskösre is, a rabicsekre meg még jobban. Ült ott fullterpeszben, szütyő a lába között, elkezdi, nézd meg, ha érdekel. Menő gondolta, jó minden, tolja be a pofáját a zsákba, hoppá gecc! Olyan felütésbe hajolt bele, hogy félórát szovázott a pad alatt. Nyála csorgott kifelé, tisztára elázott az inge. Úgy kellett felrugdosni, mikor aváztak visszafele, mer senki se akart hozzáérni.

– Jól benézte a gyereket, az meg kéz alá vette rendesen, mi?

– Ja, olyasforma csávó, mint én. Focista alapvetően, de bunyózott pár évet, mikor kezdte a csibészkedést.

– Be lehet ám nézni tégedet is, Boti. Cuccba' vékonka magyar gyerek, kényeskedel itten a séróddal örökké, hogy áll-e, mint pedró pap fasza a keresztelőn, levetkőzve meg spártai forma, és a kezed is mint géppuska...

– Kamázom is kurvára, mikor nagy, potrohos pléhvagányok négy húzódzkodás után ordibálnak, hogy spártaiak, azt' púlba kérdik tőlem, mitől olyan a hasam, mint a matekfüzet. Egy körbe' annyit húzok, mint ők egész séta alatt.

– Ja, ja – kiabál közbe Gógyi. – Én is úgy nézek ki, mint a spártaiak, ugye, Boti?

– Még te is spártai vagy, te kiabálós buzi! – mordul fel Hirceg az ágyból. – Mindig a te hangodat hallani legjobban, te száműzött kobold!

– Bocsi, Hirceg, aludtál?

– A faszt! Csak sztondulgattam, de te Efiátészgeci úgy sivítasz, hogy kiütöm mindjár' az agyad a tátikára.

– Ja. Na gyere, buli van! Süssek egy kávét, főnök?

– Csináld. Még smekker se bír lenni az ember a dilajára!