Bajdul: eltereli a figyelmet
Lófia megy Tatárhoz:
– Figyelj már, bolond! Fel kellene hoznom húst a konyháról, csak az a nagyvalagú smasszer állandóan engem hesszel.
– Mit csináljak? Bajduljak összevissza?
– Ja, ja, de a második lesz a fontos, amikor jövök fel az áruval.
– Hehe, figyeld az akrem bajdulást. Kamuból kiviszek most egy szappant, elsütöm, hogy vas. Engem fog követni... Csak meddig húzzam? Öt perc legyen elég, mer' utána elröhögöm magam.
– Meglesz addig, frankó!
Elmennek mindketten, Tatár immár a szappannal. Az őr ki is szúrja, erre visszafordul a szappannal, a felügyelő meg utána.
– Álljon meg! Mi van magánál?
– Semmi, törzs úr, tényleg! – mondja halkan Tatár, miközben odaül Eszmeralda mellé, és átadja a szappant.
– Állj! Mi az, telefon? Na adják ide azonnal!
– Nincs semmi, főnök, legalább nekem higgyen! – bájolog Eszmeralda, és Palika elé áll, majd a takarásban hátranyújtja neki a szappant.
– Álljon meg, Pál! Mutassa a kezét.
– Nem! – kiált Palika, és az ágyához hátrál.
– Álljon már meg! – követi az őr. Palika erre úgy tesz, mintha a párna alá rejtené a szappant, de a kezében hagyja. A felügyelő a párnára ugrik, de semmi.
– Jöjjön ide, Pál, vagy megfenyítem!
– Ne tessék, tisztelettel kérném szépen, törzs úr, másfél év a kedvezményem, semmit sem csináltam, ártatlan vagyok!
– Mutassa a kezét!
– Jó, de csak magának – mutatja be a szappant Palika, miközben bezsebeli a zárkába lépő Lófia elismerő kacsintását. – Egy hete nem fürödtem, és szégyellem! .
– Nagyon vicces, fiúk! Sok jóra ne számítsanak mostanában!