Medve: övbilincs

– ER–0666! Sorból kilép! Forduljon meg, kap egy csinos kis övbilincset – szólítja a szállítást vezénylő felügyelő Tatárt.

– Jövök főnök, csak ne húzza szorosra a medvét, mer' idefingok.

– Ne szemtelenkedjen, mindjárt írok egy fegyelmi lapot.

– Írjon mellé magyar nótát is, legalább táncolunk egyet!

– Na menjen innen!

– Faszér' szívod a vérüket, he? – keménykedik a sorban egy másik elítélt. – Csak balhézni fognak a rabón. Ne legyé' má' ekkora jógyerek!

– Nyugi, csávókám, odi csak nekem szól, ha megunja.

– Mit okoskodol? Asszed kicsit nagyobb darab vagy, má' menő is vagy? Álmenő!

– Igazad van – nyeli vissza a mérget Tatár. Mikor mindenkit megláncoltak az őrök, és elmennek intézni a papírmunkát, Tatár felhúzza mellig az övet, és odalép a hangoskodóhoz.

– Hé, faszám! – szól rá, mire az megfordul, Tatár pedig olyat vág neki plekniből, hogy a srác rogyadozni kezd.

– Most miér'?

– Dó-ré-miér'! – súgja Tatár, majd az előredőlő srácot ismét eltalálja. Egy finom állas, és a gyerek ájultan esik össze.

– Hé, héló! Mi az ott? – szaladnak gyorsan az őrök.

– Főnök, a csávó reggel óta panaszkodott a melegre, azt' egyszercsak kidőlt. Hol itt a védőital, amit ígérgetnek kánikulába'?