Pábáresz: cigaretta

– Botond, emlékszel, mikor bejöttem a zárkába, még azt hittem, Gógyi jógyerek. Szarul nézett ki, tény és való, de a pacek néha olyan jógyerekes volt. Zoral. Biztos gondolkodni próbált olyankor.

– Ne is mondd a jógyereket! Szavad ne feledd, Lórikám, de összefutottam a spanommal, aki leütötte a Tibát. Vágod, körbekaseroltatja magát az a kamugeci, hogy őt még nem döntötte le senki. Na, ez a spancim telibevagdosta alaposan, hogy úgy kellett felébreszteni a lépcsőházban.

– Revans vagy valami?

– Az? Verje a szájába a faszát a faterja, úgy revansolt, hogy tíz nap fogdát adtak a barátomnak másodfokon is. Azonnal dörzsölte az a nagyfejű patkány, de mindegy, már át lett szólva Tiszalökre, meg vannak számlálva a napjai.

– Kiszopja a faszom! De Gógyira visszatérve: jó két hétre rá dzsaltunk együtt tárgyalásra. Én mentem előbb, ő addig pihizett a csurmába'. Jövök visszafele, látom, hogy ilyen rivós verebek próbálják kifosztani. Szedik ki a szütyőből a kávét, pábáreszt, meg oltogatják, hogy báttya, de szorítja az az óra a kezedet, mutassad csak! Érted, csatolják le a replika Rolit, amit tőlem kapott! Még én szóltam, hogy hagyják abba!