Medve: övbilincs
– ER–0666! Sorból kilép! Forduljon meg, kap egy csinos kis övbilincset – szólítja a szállítást vezénylő felügyelő Tatárt.
– Jövök főnök, csak ne húzza szorosra a medvét, mer' idefingok.
– Ne szemtelenkedjen, mindjárt írok egy fegyelmi lapot.
– Írjon mellé magyar nótát is, legalább táncolunk egyet!
– Na menjen innen!
– Faszér' szívod a vérüket, he? – keménykedik a sorban egy másik elítélt. – Csak balhézni fognak a rabón. Ne legyé' má' ekkora jógyerek!
– Nyugi, csávókám, odi csak nekem szól, ha megunja.
– Mit okoskodol? Asszed kicsit nagyobb darab vagy, má' menő is vagy? Álmenő!
– Igazad van – nyeli vissza a mérget Tatár. Mikor mindenkit megláncoltak az őrök, és elmennek intézni a papírmunkát, Tatár felhúzza mellig az övet, és odalép a hangoskodóhoz.
– Hé, faszám! – szól rá, mire az megfordul, Tatár pedig olyat vág neki plekniből, hogy a srác rogyadozni kezd.
– Most miér'?
– Dó-ré-miér'! – súgja Tatár, majd az előredőlő srácot ismét eltalálja. Egy finom állas, és a gyerek ájultan esik össze.
– Hé, héló! Mi az ott? – szaladnak gyorsan az őrök.
– Főnök, a csávó reggel óta panaszkodott a melegre, azt' egyszercsak kidőlt. Hol itt a védőital, amit ígérgetnek kánikulába'?