Kicsi: SIM kártya

– Egyszer még Újhelybe' rám rohantak a zsandárok. Asszem bemértek, pont nálam volt a vas. Olyan hirtelen léptek be, hogy nem tudtam szétszedni, csak megszakítottam a hívást.

– És mi lett, Boti, eldobtad? Mer ha semleges helyen találják meg a zárkán, akkor baszhatják, nem? Nem verhetik rád?

– Nem volt időm még arra se. Szerencsére pici vas volt, benn hagytam a tenyeremben és kisétáltam motozásra. Felraktam a kezem, nem látták. Vetkőzés, guggolás, jaj, ne nézz már így Eszmeralda ilyenkor, szal a csípőmön támaszkodtam, úgy guggoltam, akkor se vették észre. Öltözéskor meg bedobtam a gatyámba. Szétbaszták a zárkát, habzott a szájuk, de szart se találtak.

– Egyszer én is kivittem így egyet hippinél.

– Hol, Eszmeralda, a seggedbe', mi? – kérdez közbe Hirceg.

– Oda max csak a kicsi megy be. Szűk vagyok, de megcsókolhatod, ha kíváncsi vagy, te fekete herceg!

– Majd ha kifehéredtem, na daráld a sztorit tovább!

– Szét tudtam szedni, a vasat beraktam a hónom alá, és úgy vetkőztem, hogy szorítottam kurvára.

– Amilyen dagadt vagy, szorult is frankón, mi?

– Ja. Ing le, gatya le, a cucc meg se mozdult.

– A kicsit hová tetted?

– Bekaptam.

– Kicsit kérdeztem.