Villanyoltás: leütés; az eredeti verzió szerint az áldozat leül egy stokira, egy másik stoki lapjával pedig a koponyára merőlegesen fejbe vágják

– Tatár, hazudgáljál má' valamit!

– Na, figyeljé'. Voltam a Venyigén pár éve. Faszom kivolt, többet ültem előzetbe, mint makk ász a tűz mellett. Ott volt a Báró is, ismeritek, a nagydarab kancigány, amelyik megbaszta a Tibikét, a zsadányiak meg már a kapuban széjjeltépték, mikor szabadult. Szóval mondogatta a gyerek, hogy ekkora raj, meg akkora raj, hogy leoltja majd a villanyt az egyik verébnél. Rávágott egyet a hülyéje, tört is el az összes ujja azonnal, a kiscsákó meg állva maradt.

– Nem ez az igazi villanyoltás – pontosít Hirceg. – Sándoron volt ez nagy divat azoknak, akik nem fizettek villanyszámlát meg tévédíjat a jógyerekeknek. A folyosón kapták, hogy lássa a sok papagáj, mivel jár a csicskalázadás. Egyik kampim úgy forgatta a stokit, mint Rodolfó, vagy hogy a faszba hívják azt a zsonglőrgecit.