Kinyílik: bátrabbá, szemtelenebbé válik

– Jaj, úgy megbasznék valakit! – kiált fel Tatár, és vigyorogva körbenéz. – Az se baj, ha nő! Ej, Palika...

– Nem kéne piszkálódni.

– Mi van, mi van, jógyerek?! Kinyíltál, mint a holland tulipán! Találtál két szőrt a faszodon reggel , azt' má' menő lettél? Mi?

– Nem, de mindig piszkálódsz.

– Mér, megtehetem, nem? És melyiket vetted magadra: hogy nő vagy, vagy hogy megbaszlak?

– Egyiket sem.

– Na, jó hogy nem má' te is férfi vagy!

– Az vagyok!

– Vigyázz, gyerek, ne emeld fel a hangod! Átüt rajtad a szarszag, olyan vékony vagy, azt' pofázol? A cérna karjaid befűzöm mindjár' egy tűbe, aztán a fejeddel stoppolom be a valagadat! Szorítsd el magad a dobcsin sebtiben, mer' Tatár mindjár' ideges lesz, és akkor tudod, mi jön. Úgy fogsz járni, mint a Tumor!

– Ki?

– Spanom öccse. Habi mondogatta mindég, hogy így vigyük Olaszba meg úgy, majd ő vezet. Haverom is okoskodik ott, hogy vegyük be a tesóját a rabiba, olyan kisbuszt hoz, amibe' még budi is van hátul. Belemegyek azzal a jó szívemmel, érted, az árvizes fasz meg nem valami mocsárba kormányozza azt a gecit? Beragadtunk osztrákoknál, mint a hatnapos speedes szar, érted, se előre, se hátra ott a susnyásba', a Tumor meg elkezdi, hogy toljátok be, gyerekek, mindjár' kinn vagyunk. Feszülünk ott négyen, de bazmeg, az a köcsög budi meg nem kifolyt közbe' a busz alá? Ahogy adta a gázt a gyerek, úgy nyomta a szart meg a húgyot hátul a pofánkba. Gondolhatod! Fogtam, felborítottam a buszt gyerekestől-mindenestől, hogy nem sokon múlott, hogy belefulladt a ganéba, újítottam egy motort Bécsben, mondjuk mudrás pacekkal nem volt egyszerű, azt' fél óra múlva má' Pesten voltam idegembe'.