Kicsi: SIM kártya
– Egyszer még Újhelybe' rám rohantak a zsandárok. Asszem bemértek, pont nálam volt a vas. Olyan hirtelen léptek be, hogy nem tudtam szétszedni, csak megszakítottam a hívást.
– És mi lett, Boti, eldobtad? Mer ha semleges helyen találják meg a zárkán, akkor baszhatják, nem? Nem verhetik rád?
– Nem volt időm még arra se. Szerencsére pici vas volt, benn hagytam a tenyeremben és kisétáltam motozásra. Felraktam a kezem, nem látták. Vetkőzés, guggolás, jaj, ne nézz már így Eszmeralda ilyenkor, szal a csípőmön támaszkodtam, úgy guggoltam, akkor se vették észre. Öltözéskor meg bedobtam a gatyámba. Szétbaszták a zárkát, habzott a szájuk, de szart se találtak.
– Egyszer én is kivittem így egyet hippinél.
– Hol, Eszmeralda, a seggedbe', mi? – kérdez közbe Hirceg.
– Oda max csak a kicsi megy be. Szűk vagyok, de megcsókolhatod, ha kíváncsi vagy, te fekete herceg!
– Majd ha kifehéredtem, na daráld a sztorit tovább!
– Szét tudtam szedni, a vasat beraktam a hónom alá, és úgy vetkőztem, hogy szorítottam kurvára.
– Amilyen dagadt vagy, szorult is frankón, mi?
– Ja. Ing le, gatya le, a cucc meg se mozdult.
– A kicsit hová tetted?
– Bekaptam.
– Kicsit kérdeztem.