Mózolás: bemondás (kártyajátékban)
– Emlékszel Barackra, Lófia? – kezdi a sztorizást Tatár. – Az a félszemű rafkós geci, a kártyás. Bazmeg, sose pangtunk mellette Kőhidán. Annyit nyert örökké, hogy lavórral mentem utána. Volt abban a kamu Rolextől az oldal szalonnáig minden. Az meg csak hunyorog rám, hogy "Mózolok, öcsém!".
– Azér' vágtad, hogy csalt, nem? Berajzolta a hátlapot, csak tudnám, hogy látta meg azzal a vakszemével!
– Faszomat érdekli. Nála csak a sánta Sanyika játszott jobban. Felmegyek egyszer hozzájuk a nyolcba mózolni. Haljak meg, nagyon ment a lap! Bevágott már a Sanyi mindent, de még mindig mondja, hogy várjak. Vágod, hogy a kacska lábaival hogy tiplizett, csak úgy dőlt a sör kifele a kezéből a szőnyegre. Mindegy, visszaér tíz perc múlva, hogy megvan a lajbesz, mehetünk tovább. Bukja persze azt is. Folytatjuk a zsugát, mikor megjelenik a muterja, kajak brenkó. Vágtam, hogy az anyjától csivázta a zsét, mondom télakot veszek, a harmincat meg, amit újított, visszaadom. De nem, nem, játsszunk még, a mutert meg zavarja a picsába. Hol érdekelt engem a balhéjuk, belemegyek. Erre visszajön a muter a két másik fiával, még meg se tudok szólalni, már beplenyózott a Karesz. Nem mentem le persze, de nem is akartam balhét a nő miatt, mondom nekik, amér ilyen gusztustalanok voltatok, még sóherpénzt sem adok vissza, faszom a szátokba, azt' lementem a kocsmába. Bevágtam öt cserkót húzóra, azt' kezdett bennem feljönni a plenyó, érted, tiszta smekker lettem. Ismertem a pultost, a Takarítós Dzsoni lánya volt, az Ibolya. Kivettem tőle a kisbaltát a pultból, azt' húztam vissza a csövesekhez. Széjjelaprítalak mindőtöket! Ott üvöltöztem, na ne félj, úgy szaladtak a Kálváriáig, hogy a Sanyit majdnem a 9-es alól kellett kiszedni. Hogy vágta volna le a másik lábát is az a buszgeci!
