Fújatni: szopatni

– Hirceg, ha semmi csára, hogy csinálod? – értetlenkedik Botond.– Csak odavágod azt' csumi?

– Tékás Lacika is megmondta, tesókám: "Kinyalva ááá, nem leszel, de a nagy kárszegtől biztos megveszel!", hehe. Én mondjuk még melózni se melózok mindig. Jól megfújatom, azt' megyek a dolgomra. Ha odavágom, már örülhet a lubeszáré!

– Palikának intézhetnél egy lejm fújatást kint. De zsírozhatunk bentre is egyet, hm?

– Á, elég a kinti – csillan fel Palika szeme. – Nem vonzódom a kettes nemre hajlamosakhoz itt. De Botond, te hogy emlékezel a pinára, bent vagy már tíz éve?

– Tán mer nem mákteából van az agyvizem, te patkánygyász! Eszmeralda, ha Palikát lefogjuk Hirceggel, kedvünkér' felfújod?

– Mind a hármótokat elefánttá fújlak, mint az Enámuelbe'. Elfelejtitek az összes parizercsöcsű pinást...

– Na, ezt hagyd abba, de nagyon gyorsan! – hátrál Botond. – A kurva nénikédet, az élettől is elmegy a kedvem.

– Mondod most, szívecském, aztán térdre esel szopás végén, és imába foglalod Eszmeralda hercegnő nevét!

– Olyan átokba foglalom a neved mindjárt, hogy ha egy százaléka bejön, holnaptól a homlokodon fogsz szarni!

– Annál jobb, legalább tudom a golyszikat csárázni, amíg vágják a lukam.

– Te állat, sütsz, mint a geci júliusba'. Na takarodj innen!