Pajszer: kar

Hirceg fekszik az ágyán. Palika odalép, két kezével megfogja a felső ágyat és ugráltatni kezdi az egyik bicepszét.

– Na mi van, Hirceg – próbál tréfálkozni a borsodival –, keresed a bajt? Bedugultál, mi?

– Jógyerek lettél, Palika? Neked is pajszerod van, vagy mi? Ez a pajszer itt, öcsém, a centi nem ér körbe rajta, te kis veréb.

– Mit veréb! Problematikus helyzeted van? Lefittyedt a szád, botoxolod magad, papa?

– Na várjál, te bozótlakó – ugrik fel a menő félviccesen, hogy elkapja. – Mindjár' megverem apádat is meg anyádat is, te gyász, te!

Palika számított az üldözésre, rohan előre, futás közben pedig dobálja maga mögé a stokikat. Hirceg az egyiknél megáll, Palika pedig biztos távolságból odakiabál neki:

– Na, ilyenkor mi van a pajszerokkal, főnök?

– Te az enyimékkel ne törődjél, csak ha a beleidet huzigálom ki a picsádon át, te szarházi. Forgatol itt összevissza, nem vagyok én magnó! De hogy a tiedből ötvenes pajszert csinálok ma, az garantált. Be leszel durranva, ne féljél te attól, hogy nem! Lemasszírozod ma az egész zárkát, te kis faszszívó. Kinyíltál, mint a bazsarózsa, de majd én helyreigazítlak, öcsécském.