Politika: stratégia, viselkedés
– Voltam egy csávóval Nosztrán, aki állandóan újítgatott zárkán, úgy félig viccesen, de azér' félig komolyan is. Főleg csokikat meg ilyen kajákat nyúlt. Beraktak hozzánk egy zsírosabb verebet, kurva sóher egy pali volt. Állandóan a szekrényében rejtegette a primőr csokikat, aztán mikor lementünk sétára, púlban bevágta őket. Akkoriban ráment a túró rudikra, főleg a Gurura kattant, ez az újítós gyerek meg mindig kettőt lopott, azt' hozott belőle nekem is.
– Nagy politikus volt, haljak meg, Botikám. Ha dőlés van, akkor persze benne vagy te is, így a veréb nem mer nyivákolni, viszont dörzsölni sem fogod az okosságát. Ki van ez találva, nem úgy, mint a faszom oláhcigány politika, ami megy itten. Üzenek a Kálónak múlt héten, hogy hallom, eladó a sötétített üveges Oakley-ja, mondom, szerzek én is papírt az eü-n, hogy fényérzékeny vagyok, azt mehet a laonda olaszosan. Meghallja, hogy nekem kell, vágod, egyből üzeni is vissza, hogy sumákba' mondják nekem, hogy nem négy dohány lesz, hanem öt, azt mikor felkérdezem, hazudgál, hogy nem tudta, hogy a Hircegnek megy a cucc. Na, okádta a vért az orrából az is tegnap, hogy össze kelletett varrni külkórházba'. Hát mit gondol ez? Ha én hatos vagyok, örülhet, ha ráfordulhat az egyesre az a ganaj.
