Szovázni: aludni

Lórit átrakta a nevelő a folyosó végén lévő zárkába, de napközben alig várja, hogy visszatérjen a régi barátok közé.

– Nem hiszitek el, mekkora elfekvő ez a 21-es! Csupa púró meg kágyékás, eszik a Lepót, azt' úgy horkolnak egész nap, hogy inkább kinyomom a tévét is. Szagról nem is beszélve! Értitek, nézem, hogy a Misi bá' sose visz be papírt szaráskor. Felkérdezem, erre mutat egy rongyot, hogy ő abba törli a picsáját, utána meg kimossa és kiteríti száradni. Hallod! Felettem alszik a csöves kutyája, kelek fel, azt arcba vág a seggtörlője, vagy mi a faszom? De vágtam én is rá olyat, hogy egyből randevúzott Horka úrral.

– Neveld is őket, Lórikám – helyesel Tatár. – Még előzetben volt egy zárkatársam, annak olyan kandesz volt a lába, hogy a tej megromlott tőle az ablakban. Már hipóba áztatta, de semmi. Mikor szovázott, letakartuk fóliával meg törölközővel, aztán inkább elkérettem magam a Robiékhoz, azok percenként spriccelték az öblítőt mindenhová. Kérd át magad te is a tízesbe, ott kevesebb a hulladék.

– Azér' púrók közt is van egy-két régi csibész – szól közbe Botond. – Egy haveromnak, egy idősebb palinak volt szokása, hogy délután mindig szovázott. Egyszer unatkoztam, és alkoholos filccel kifestettem a körmeit, a mellbimbójára meg rajzoltam egy keresztes pirszinget.

– Enyémre nem akarsz? – sipít közbe Eszmeralda.

– Nem ez a poén. Jó váltás volt aznap, kiosontam, és csöndben behívtam a smasszert. Egyből elővette akremből a samesz politikáját, vágod, hogy bejöttem, álljon fel mindenki! Mi ez itt, he? Álljon rendesen! Alszunk? Alszunk? Na jó. Öltözzön fel, és jöjjön be hozzám aláírni a fegyelmi lapot! Milyen fegyelmi lapot? – kérdez vissza csóri öreg álmosan. Tiltott pirszingviselésért! – mutatott rá a samesz a mellére. Spanom köpni-nyelni nem tudott, ment nagy riadtan az őr után, az meg levitte a földszintre, ott elröhögte magát, és felküldött a púróval egy focilabdát.