Remajozik: megijed, fél

Lóri és a szabadult Gógyi helyére betesznek két új embert a zárkába.

– Sziasztok, Szamuráj vagyok.

– Szoszi van, gyerekek, én meg a Manó a Dzsumbujból! Bejöttem, bemutatkoztam, ne akarjátok, hogy kijöjjön a vérem! – szólal meg az alacsony cigány srác agresszív hangon. – Pakoljatok fel... hadd takarítok össze – fejezi be a poént.

– Szevasz, Manó, megin' itt? – fogadja őket Botond felállva.

– Ja, kaptam egy négyest. Valami köcsög megvágta magát, kicsit ki is lyukadt. Pakk! Ennyi az egész. Szamuráj, te honnan jöttél?

– Borsodbú. Mér?

– Nem, csak jó a szakállad, Máricsújból vetted? Menő a skárpid is, ütöl érte?

– Tiedér' is ütök – veszi komolyra Szamuráj. – Nem remajozok senkitűl.

– Csak viccelek, báttya. Mi van, Boti, sok van még hátra?

– Három évet féllábon is. Üljetek le. Palika, dobjál már egy kávét nekik! Mesélj, kicsi, mi van veled? Dzsina megvan még?

– Semmi. Ja, Dzsina, ááá! Dzsalunk nyáron ketten az éjszakain, megyünk a Blahára. Nyugatinál felugrik vagy nyolc ilyen szkinder, vipera, bokszer, minden, ahogy kell. Próbáltam bújni, de ilyen szénbánya pacekkal egyből kiszúrtak, körbe is ültek.

– Ja, hogy bújtál, tiszta üszök vagy?

– Próbáltam a csaj mögé, cigány! Nézek így kamuból a vállába, de ezek egyre célozgatnak a csalavára meg rám. Csúnyán remajoztam, báttya! Megáll a busz, én meg plenyóból leugrottam.

– Dzsina?

– Ott kelletett hagyjam, há' dili vagy? Magyar gádzsit nem ütnek azok a sérótalan kutyák. Másnap hívom, elkezdi, őtet ilyen cigány ne égesse többet, majd keres egy Audisat. Na, mondom, elment még egy gáré! Hol a kávém, szúnyog Pál?!