Zsiki: sétaudvar

Sétán a toloncoknál és az állványoknál edz Hirceg, Tatár, Botond és Gógyi.

– Nézzétek – szól Botond húzódzkodás közben –, tisztára, mint a hidraulika!

– Ugorj má' le, menő, mer kihűlünk! Te meg toloncozzá', Gógyi, mindjár' szabadulsz, be kell igázzál pár ribancot, azt' majd küldöd befele a papának a seggbebaszós képeket, jól mondom?

– Jót mondol, Hirceg, csak legyen meg a kedvezmény holnap!

– Ne dareljál, öcsém, beírta a nevelő a jutalmad tegnap, nem? Mekkora volt a szavaló geci múlt héten, haljak meg! Kiáll ez a madár, hogy Petőfi Sándor, azt' vaker, hogy meggyújtotta a cigit, ami már égett a pofájában. Ott őrjöngött száz borsodi, hogy nevelő úr, ennél jobban senki se mond verset, ilyen beleéléssel! Látja a százados, hogy megy az aréna, elkezdi, jól van fiúk, akkor megvan a nyertes, így volt, Gógyikám?

– Ja, ja, Hirceg, be is írta már a jutalmat a Zoli bá'.

– Váó, nyomjad még, te gyönyörű vadállat! – érkezik meg Eszmeralda is, mire Hirceg röhögve leesik a vasról.

– Mi van, királylány, engem észre se veszel? – méltatlankodik Botond. – Vékony vagyok, de a kezem, mint a radar. Néha még én se mérem be, nemhogy más.

– Majd éjszaka bemérem én, mit tud művelni az a vékonyka kéz. Befüggönyözünk ma? – nevet felé Eszmi.

– Héló, héló, hát te meg mit csinálsz itt? – fordul Hirceg egy nagydarab srác felé. – Váltottál kondiengedélyt? Nem? Akkor húzzál innen futólépésben! Pfhejj, ismerem ezt a verebet. Jön be hozzám még előzetben, elkezdi, kell neki szikla meg alsó ágy. Mondom, mindenér' velem kell bokszolnia, azt' kezdek is vetkőzni rendesen. Na, vér az náj káncsi, elkezdi, akkor jó a dobcsi is. Szütyőjét kiborítottam, bedobtam a szekrényembe mindenét, de ágyat szart se kapott.

– Arcba csapott?

– Jól van, Gógyi, menjél te is utána. Séta van! Úgy seggbe rúglak mindjár', hogy felszállsz hátizsáknak, tee! Ezér' szeretek lejárni a zsikire. Állandóan zajlik az élet, há' nem?