Doberdó: felső ágy

– Bazmeg, Tatár, agyam kidobom a hesszlyukon mingyár', hallod mit vaker Gógyi? Elkezdi, zárkafelelős volt Pusztán, a fél szint nem mert neki köszönni se.

– Jó' van, na, akkoriba' jógyerek voltam hatvanas kezekkel, csak köcsög nőm miatt annyi ideget ettem most, hogy össze kelletett zuhanjak.

– És mit csináltál, te legnagyobb főnök? Neked kellett vinned a balhét a pingpongasztal hátadon, ha találtak három szem ricsit a pusztába, mi? Ezér' voltál te zárkafelelős.

– Á, nem... Fogadtam az újakat, ahogy kell. Egyszer bejön egy csákó, hogy neki alsó ágy kell, pont az enyimé. Hív szólózni, mondom, hozzál hozzá tamburát is, öreg, azt' rácsaptam egy szűkborzasztót ballal. Kiköpte a fogát a rácson, azt' felment szépen a doberdóra.

– Borzasztó egy pali vagy, haljak meg, vigyed az ágyam! – vigyorog Lóri. – Hallod, Lökölön voltak ilyen gyerekek, mint te. Megnéztek pár sittes filmet, faszom se vágja, vagy felbiztatták őket még kint, hogy legyenek kemények. Agresszíven kérjenek alsó ágyat, üssenek, nem gond, ha földre küldik őket, de lássa a sok senkiházi, hogy ők jógyerekek. Le lehetett vágni, ki a habi, na, azoknak elsütöttük a létratrükköt. Vágod, Tatár?

– Szabad a gazda, Lórikám.

– Nem hiszem el, hogy nem vágjátok! Mondjuk a verébnek, hogy nem kell itten pötyögni, nem vagyunk mink kajmánok. Ha ügyes, meglesz az alsó ágya. Ott így az ágyra van hegesztve a létra, azt' mondtuk csórinak, hogy ha át tud mászni a fokai között, ugrik is valamelyikünk a dobcsira, viheti az alsó ágyat. Na, kezd átmászni a frájer a létrán, azt' mikor deréknál járt, elkaptuk. Jól beszorult a faszkalap, kajmánok meg ugrottak is a valagára. Általába' vizes pacskerral ütöttük a csupasz picsáját, de hallottam olyat is, hogy a fingófától a gyöngyös faszig mindent bepakoltak. Én mondjuk nem, ismertek... Utána húzhatott felfele a tetőre, azt hasalhatott egy hónapig.