Vetíteni: hazudni, felnagyítani a dolgokat

– Pfhejj, verjem a kalácsba, mekkorát odabaszott a Kálmi a Dagadt Misinek!

– Tizenötben, Tatár?

– Ott, ott. Mondták már a Lollóék, hogy valami nem kóser a faszival. Érted, fogadták a zárkán rendesen, mer' a Kisdzsimmiék elsütötték, mekkora csilliárdos, azt' mindenki nevére kéret majd pakkot. Szal fogadják is a Kálmival, megadják a tiszteletet, ahogy kell, pedig még rendes szütyője se volt, kukazsákba voltak behányva a cuccai, mindegy. Repkednek felé a rúd szalámik, csík cigik, rinyóba vették azonnal, és várták, mit virít majd a dagadék. Eltelik egy hónap, nincs csomag, még egy, sehol semmi. Harmadikban jön egy boríték tele fotóval, mutogat párat a zsírtartály a zárkán, a többit meg eldugja, értitek gyerekek, elkezdi, intim képek az asszonyról. Másnap séta, de a Kálmi fennmarad a Lollóval, rámennek a képekre púlba. Hallod?! Olyan koszvadt putrit még ők se láttak, pedig Cigándról ette ide őket a kolera! Ajtó-ablak nuku, hullazsák meg pokróc a lyukon, azt' heló. Azt' arany betűkkel ott figyel rajta, hogy "A mi otthonunk"! Na, avel fel a Misi sétáról, benyögi, hogy jött csomagja. Bontja kifele, hallod, egy kávé, egy zacskó hüvely meg egy fél szalonna! Kezdi oltani a srácokat, hogy jaj-jaj, nem anyám rakta fel, hanem a feleségem..., bámm, egy kurva nagy pofon. A gecimet mindbe, te köcsög, elkezdi a Kálmi, vetítel itten, mint a multiplex, há' mi van veled? Kit nézel te madárnak, kinek hazudgálsz, te retkes? Én nem, én nem, nyüszög a szarfaszú, erre jön be pont a nevelő, hogy Molnár Mihály, maga adott be átszállítási kérelmet? Felsmekkelték magukat a cigányok kajakra, hallod, Boti, meg se vártam, mi lesz még ott!