Kanyi, kanyhaló; kanyiság: rafinált; rafinéria, csel

– Botond, meséltem már, milyen kanyi volt Lófia egyszer?

– Nem tudom, melyiket mondod, de csibészvére van az öregnek, az száz!

– Haljak meg, vitték le a fogdára, mer' beszólongatott a nevelőnek, hogy mér' nem engedték be a sátándobokat.

– Sámándobot?

– Azt, azt, na. Szóval menne lefele, de kellett nagyon a teló.

– Nem mondod, cigány, hogy levitte a fogdára!

– Apu haljon meg, de! Berakta a kabátzsebbe a vasat, megmarkolta a szütyőjét és ledzsalt a samesszal. Ott mondják neki, hogy áthippelik a cumóját. Persze, elkezdi, de hogy ne a földre pakoljanak, elkezdi, valamit hagy' tegyek má' le alája. Engedték neki, erre nekiáll ott téblábolni, látványosan fogdossa a kabátját, mire az őr nagy bölcsen ajánlotta, hogy terítse csak le a kabátot. Telóval a zsebben dobta a földre, többi cumót átnézték, ő meg átnyalábolta a végén az egészet, és bevitte simán. Délután már SMS-ezett is, hogy frankó minden. Haljak meg, nagy kanyi volt!