Bútyizni, burtyizni: dolgozni
– Faszomat, megin' nem vettek ki udvarosnak! A köcsög Dzsínó, az a fogatlan vamzer kutya meg röhög a pofámba húsz fegyelmivel, hogy megy Eü. házinak. Megbaszom egyszer annak a bizottságnak is a pofáját, teljen le a pár évem!
– Ne brenkuljál, Lóri, hallod, én egyszer melóztam négy napot a bőrbe', porba-retekbe' ültem egész nap, ordítóan ganyé volt az egész.
– Ne oltsál, Botikám, két hónapig toltad a pofánkba a cupákot, most mér mondod?
– Ja, ja, osztó is voltam, télleg. Látod, az jó kis burtyi volt, melózni alig kellett, meg lehetett oltani a sameszokat. Annyi vasat hordtunk szanaszét a házban, hogy a Nokia részvényt akart küldeni.
– Nem majréztál, te pszichopata állat, három év a kedvezményed!
– Okosba' nyomtuk. Itt-ott pihentettük a szajrét mindig, sose futottunk hippelésbe. Nem dőltünk, ezért voltak brenkók az őrök. Tudtak mindent, de nem bírták ránk verni.
– Azér' két hónap múlva csak megérkeztél a Dzsurasszik Parkba...
– Ja, mondta a kampim, akivel terítettük a vasakat, hogy piánóba nyomjuk, nagyon hesszelnek már a vamzerok. Visszavettünk kicsit, erre meg kiakadtak. Valami kamuval leadtak, hogy lopom a sót a konyháról, vagy mi a szar. De elvagyok én bútyizás nélkül is, faszájosan!
