Pléhvagány: a jógyereket játszó, menősködő rab

– Vágod a Zsülient?

– Hú bazmeg, azt a pléhvagány gecit! Nosztrán egy harminckilós kisgyerek meghívta szólózni, azt' persze a cipőjét nem merte felvenni.

– Itt van megin' a harmadikon, összefutottam vele tegnap. Játszotta az eszét rendesen. Kérdezi az őr sétán, mi a neve. Elkezdi, Rostás Mihály alias Zsülien. Milyen név az a Zsülien? – kérdi a samesz. Elkezdi, felvett! Szart befele a röhögéstől mindenki.

– Az, az, primitív álmenő kutya. Szájba kell köpni, hogy legyen nyála!

Drassol: fél

– Gógyi, hallod! Ébredjél már, mer odavágok egy csicskanyakast! Menjél már oda, kapd ki Lófia rádióját, na!

– Á, nem alszik az, csak sztondulgat biztos.

– Ne drassolj, droid, mondom, hogy szovázik.

– Jóhogy drassolok, há' dzsanázod, hogy megbolondul, mikor a magyarműsort hallgatja!

– Jól van már, Drassbence. Nyúljál be akkor az Eszmi alá... Vagy nézd meg, Boti alszik-e.

– Fenn vagyok, mondjad.

– Erről a veréb Gógyiról eszembe jutott a Tugli. Tudod, amelyikre elkezdték varrni, hogy Thug Life, de bealudtak, azt' azóta ennyi van a nyakán. Tugli, hehe.

– Vágom, asszem. Iszonyú nagy frájer volt, védtem is meg párszor.

– Egyszer vitt tőlünk egy telót meg egy marék gyógyszert. Kellett a Rivó üzletre, a vas meg SMS-ezni. Gondolhatod, a frájer bezabálta a spanjával az összes gyógyszert, a telót meg bedugták a takarója alá. Benyit a samesz ébresztőnél, ő meg habiszti már fenn van. Pattan felfele, azt nem kirúgja a telót az őr elé?

– Ja, tuti ő az, genetikailag frájer.