Kasta: pénztárca

– Te merrefele evezgettél, Eszmeralda?

– Ilyen fullos éttermekbe jártunk, ki kellett öltöznöm rendesen. Cavalli cuccok, Gucci cipők, csinike voltam akkoriban nagyon. Egyszer kiszúrok egy csajnál egy vastag kastát, táska a székre akasztva, nyitva természetesen. Már az új Dolce rucin járt az eszem. Beülök frankóba, a kabátom takar mindent. Nyúlok rá a tárcára, kiveszem, aztán felállok, mintha egy kis sminkigazításra indulnék a mosdóba és leolvadok. Baszod, a csávója nem levágta, mi van? Kezd futni utánam, üvölt, hogy fogják meg, tolvaj, én meg, hogy segítség, meg akar erőszakolni! Húszcentis sarkakon gondolhatod, mennyire ment, el is kaptak a Deákon. Két zsandár, egy pali meg egy csaj, kérik a frankót. Látják, hogy Góman Gusztáv van beírva, kiakadnak azonnal, hogy ez most okirat-hamisítás vagy mi a franc. Jönne a zsarunő motozni, én meg sivítok irgalmatlanul, hogy hagyjon, ellenkező nemű nem motozhat. Tanakodnak, hogy akkor a szabályzat szerint most travit ki taperolhat, én meg közben okosba' kidobtam a kastát a kukába. Este visszanézek a Deákra, három gringó volt benne!

– Hehe, jóhogy üldözött a frájer!