Fidizés: beszélgetés ablakon / szellőzőn keresztül. Korábban elterjedt volt, hogy az egymás felett lévő zárkákban lepumpálták a vizet a vécében, és így beszélgettek.

– Palika, tényleg megfogdoztad a Zalatnay csöcsét, mikor karácsonykor műsorozott a Markóba'?

– Á, nem. Csak egy népdalt kellett elénekeljek a Tölcsért csinálok után. Akkoriba' még arra kattogtam, hogy ekkora pakett barnám lenne, amekkora szilikontőgyet ennek bevarrtak, sose recsegnék...

– Nagy ratyinger vagy te, öcsém, télleg. Egy fidi se csúszott be előzetbe'?

– Egy, de az tré volt kurvára. Hallom, kiabálnak az ablakba', odamegyek. Ki van alattam? – sipít valami nő. Pali vagyok a kilencből, mondom. Gyere be, elkezdi, de én úgy értettem, hogy majd a sétára menjek le. Be is mentem, tévézgetek tovább. Tíz perc múlva hallom újra: Na? Nem jössz be? Hova, mondom, elkezdi, a vécébe. Minek? Beszélgetni. Pumpáld le a vizet! Azt inkább nem, mondom, vágod, Tatár, buditakarítás közbe is mindig csandáznom kell. Odamegyek a szellőzőhöz, kéri a cigit, kávét, cserébe élvezni akar, hogy arra hokizgassak. Megbeszéltük, hogy eü-n talizunk másnap. Halljátok! Olyan gáré volt, hogy beszartam-behuggyoztam! A feka a Halálsoronból kutyafasza ahhoz képest. Mázsás harcos, szénbánya pacek, de esküszöm, még bajsza is volt.

– Kajli lettél rögtön, mi? Rádzsaltál azonnal? Ha má' a Cinire nem állt fel...

– Én a lelket is kibasztam volna abból a Ciniből, tezsvérem! – ébred fel Hirceg. – De amilyen dzsukel egy hely ez, nekünk csak a Bucit kell majd őrizzük. Kisdzsimmi mondta is tegnap, idekúrják azt a büdös köcsögöt, pofán bassza egyből. Neki megér egy évet, hogy benne legyen a Híradóba', lássák Szabolcsba' a cigányok, hogy nem csicskul be senkinek!