Rianás: fingás

– Bassza meg, ki fingott ilyen undorító büdöset, mi?! – kel ki magából Lófia zárás után. – Húzzon el szarni, mer' megfojtom!

– Nem is büdös, naa! – védekezik Eszmeralda.

– Volt egy zárkatársam, a Tojás. Olyanokat riant, hogy ha nyitva volt az ablak, a fölöttünk lévő zárka sírt, hogy mi ez a kandesz.

– Semmi – kontrázik Hirceg. – Sándoron a villanyoltó spancim néha olyan rianást intézett, hogy a nyitott ablakon nem ment ki. A frankót mondom, anyu haljon meg. A szag rendesen kapaszkodott! Kereszthuzatban majdnem hánytam. A falak örökre beszívták azt a szagot – a rianása egyedülálló volt a világon!