Kajmán: rosszindulatú menő, ellentmondást nem tűrő, másokat kizsákmányoló, domináns rab

– A bölcsibe' nem állnád meg a helyed, Palika, ezér' jön be neked ez a vamzertanya! Bezzeg nálunk, Miskolcon nem így megy ez! – sóhajtozik Hirceg. – Nem az álmenőknek áll a böri, akik púposkodnak, mint üvegtigris, hordják a hónuk alatt a légdinnyét, azt' ha rájuk nézek, összefossák az inukat. Nem ám! Ketten takarítottak folyamatosan, egy meg a kajafelelősöm volt, egyből tálalt, ha flamós voltam. Csomag harmada maradhatott az embernél, a többi dzsalt ide a Papához. Mikor edzettem, ketten-hárman ájuldoztak örökké, nem úgy, mint te, te gecijankó, hogy ki kell tömjelek párnával combozáshoz, mer' má' egy rúgásomtól üszkösödik a lábad, te nő! Este masszír, a földijeim meg fújathattak a budiba'. Szép emlékek ám ezek, Palika. Jönnél csak át velem, a kajmánkörleten, vége lenne a bőrfoteles palivilágodnak, asziszem! Csak az a picsaszájú ne dobott volna fel, hogy nyalná ki a véres gecit az anyja torkából! Na, sudázzál fel egy kávét, azt' mesélek még neked valamit...