Párnó: gyógyszer

Este zárás után halk kopogás az ajtón. Tatár és Botond odalépnek:

– Ki vagy?

– Én vagyok az, az Indián. Kinn állunk végig a folyosón.

– Mit csináltok, hipp van?

– Ja, ja.

– Minden rendben veled?

– Aha.

– Akkor szopd ki a faszom, hehe. Mér hippelnek?

– Összementek a Zozóék. Tegnap a Tunyó eladott száz párnót, elkezdi a Zozó, hogy neki nem letétbe' van a vére, bevágott vagy hatvanat, azt' most nem bír magával. Le akarta hugyozni a Rézművest, aztán nekiálltak bokszolni.

– Mi volt, meghallották a sameszok?

– Faszt. Az a púrógeci Pista bá' megijedt, amikor a Rézműves előkapta a fogkefét. Bazmeg, egy hatéves Signalt talált az udvaron, kettőt ráhúzott a kövön, semmi éle nem volt, de az öreg beszart és kizörgött. Mehet mindenki a fogdára... Várjatok, nem tudok beszélni, mer engem is elhúznak.

– Vágom. Ha már itt vagy, élvezz az ajtónál!

– Köcsögök!

– Hallod, buzis, amíg itt állsz, hesszelj már nekünk kicsit. Kopogj halkan, ha jön valaki. De te is mekkora gógyi vagy, apám, kajolod ezt a karatés gyógyszert, aztán verheted a faszod harminc napig a fogdán. Na, figyeljél, mer' haza akarok szólni muternak, hogy hol van már a csík cigi, amit múlt hétre ígért.