Brejner: mérges, ideges
– Te sörözgettél kint, Hirceg? – kérdezi Botond, miután sikerült vennie egy alkoholmenteset a spejzon.
– Hogy a picsába ne? Diló vagy? Borsodi világos az isten!
– Ja, tényleg! A Borsodiról jut eszembe, egyszer egy csaj miatt kurva brejner voltam egy gyerekre. Ketten oltottuk a gárét, ő állt szarabbul, erre rám akart jönni pár haverjával, de így se mertek betámadni. Egyik este összefutottam velük egy pizzériában. Volt már bennem pia rendesen, meg kóla is úgy piánóba'. Kezdtem velük akremből spanoskodni, közbe' meg kimentem és belehugyoztam egy fél üveg sörbe. Dzsalok vissza, folytatom a spanoskodást, mondom, békülésként igyatok a sörömből. Lehúzattam velük az egész üveget szépen, azt' utána még a nőt is rommá kúrtam. Szép este volt.
– Most figyelj, tesó! Tiszalökön ugyanígy brenkó voltam, csak én egy egész zárkára. Irkálták rám a feljelenéseket, ha csináltam valamit, ha nem. Egyszer felsmekkeltek annyira, hogy berúgtam a zárkaajtót, felálltam egy stokira, elővettem a faszom, azt' jól belehugyoztam az akváriumukba. Ezt jelentsétek, köcsögök. Na, nem is írtak több A4-est, az biztos.
– Hugyozás a téma? – érkezik meg Tatár. – Én Kőhidán köpdöstem szájba egy gyereket ilyenér'. Berivózott irgalmatlanul, azt a holdkóros agyával nem vágta éjjel, merre van a budi. Reggel kelek fel, mennék a kávémér', há' nem seggre esek valami vízbe'? Először nem vágtam, adtam gyorsba egy csicskanyakast a helyi Palikának, mér nem mos fel rendesen. Remajozott a kisgyerek, terítette, mit csinált ez a hugyos. Bedurrant az agyam, mondom, tedd fel a kezed, azt' olyat rádvágok, hogy két napot túlóráznak rajtad a sebészeten, te rühes! Persze állni nem bírt a drabótól, három napot kellett várjak, míg le tudtam csavarni rendesen.